Csak önmagam megérvelését folytatom szüntelenül. Rácáfolok alapvető tényekre, magamtól könyörgök ki döntéseket. Néha észvesztően fog karjaiba egy gondolat, melyet nehezen tudok elrúgni magamtól : egy sziget vagyok, két tenger súrolja befolyásolható partjaimat és a sós víz szinte marja bizonytalanságot tükröző homokszemeimet. Egy kérdés marad hát : Melyik félre is kéne szakadnom?

Mert bár egy helyes, ám kockázatos út van, viszont a régen kitaposott is túl kecsegtetően figyel árgus szemeivel.

Hatalmas bűntudat ide vagy oda, cselekedni kellett és ha az perpillanat az időnyerésben teljesült ki, nem tehettem ellene semmit. A titok titok, a régi barátság régi barátság, de képzeletbeli súlyosság mérlegem felmondva régen oly hűségesen teljesített szolgálatait, kétségek hadait maga után hagyva, egyetlen választásom volt : A szükség mihamarabbi menekülő utat követelt magának, és úgy látszik meg is kapta.

***

Öngyújtómag zsebre vágva, meneteltem vissza Lenah sötét kék falú szobáján keresztül, a termetes folyóson átgázolva és a lépcsőt átszelve a nappaliba. Az ott tengődő helyzetet egyszerűen, de frappánsan lehet leírni. A vendégszobából egyenletes horkolások hallatszottak, bizonyára oda lettek száműzve álmaikba elmerült barátaim, a kanapén viszont Katie pislogott immáron éberen nagyokat, kezében egy frissen gőzölgő bögrével. A mosolygó lány mellett, jobbról Jonathan, balról pedig Adam ücsörgött, egyik fotelt pedig Vicky foglalta el. Jake bizonytalanul tekintgetett körbe, a másik bőrfotelt uralva, Daphne pedig idegesen járkált fel-alá, telefonját folytonosan füléhez emelve.  Lenah éppen akkor rohant kifele a konyha mellett elhelyezkedő kamrából, egy érdekes nyakláncot kezében szorongatva.
- Lucie, innen érzem, mennyit szívtál te? - kérdezte összeráncolt szemöldökökkel Jonathan.
- Eleget - feleltem vállat vonva és unottan lépkedtem felé, majd szépen egyszer a karfán helyet foglalva, mind az előttünk megállt Lenah felé fordítottuk fejünket.
- Végre, megtaláltam! - jelentette ki lelkesen. - Áh, Lucie, itt is vagy - nézett rám. - Ezt vedd fel kérlek - nyújtotta oda a láncot.
- Ööö... Miért is? - érkezett rá tőlem is a válasz.
- Oké, ne ijedjen meg senki de - fordult a társaság többi tagja felé is - Dean egyik bűvölő ismerőse fog idejönni. Ki kell törölni Tansy és Tom emlékeit, olyasvalamit láttak amit egyáltalán nem szabadott volna. Lucie viszont már majdnem megölte Taylort, aki szintén bűvölő, így félünk Kiara láttára is ereje fogja maga alá keríteni és teljes mértékben el akarjuk kerülni, hogy bármi baja essen. Ő a legközelebbi, aki képes eltávolítani pár emléket, csúnyán ráfáznánk ha kockáztatnánk bármit is. Ez a nyaklánc pedig - mutatott a bal kezében szorongatott darabra - arra az időre, amiben a nyakában lóg képes minden erejét kordában tartani. Vagyis reméljük nem fog a túlzott erősséged kifogni rajta, anno Leiláé volt, működnie kell.
- Aha - akasztottam fel halálfejes medálom mellé a vékony bőrláncon logó aprócska rózsát.
- Cica, reakciód túl mélyen teljesült ki, máskor igyekezd magad visszafogni - jegyezte meg ironikusan Adam utalva tömör válaszomra, felhúzva zöld kockás ingének ujját, mely tökéletes összhangban volt élénk vörös tincseivel.
- Kandúrkám, e drasztikus pillanatot is csak túlságosan fénylő humorod menti meg. - Ha már szarkazmus, csináljuk rendesen.
- Ciculim, a te dohányszagod csak még jobban lelombozza. Kell ide egy pár komikus megjegyzés.

- De a poén pontos fogalmát sem ártana néha magadban csiszolni. Ez kegyetlenül pocsék.
- Iparkodok majd a javulásra, ígérem, Cica.
A kínos csendet végül a hosszan kitartott ásításom szakította félbe, majd az utána keletkezett könnyekkel szemeimben dőltem a mellettem ücsörgő Jonathan vállára. Kétségtelen, hogy lassan elég későre járt, így elképzelhetően a társaság bármelyik tagjának akadt jobb dolga is mint egy idétlen titkot kézzel-foggal védeni. Abba belegondolni, hogy eddig jómagam is csak zömében ismerem a történetet - és annak a fele sem jutott el teljes mértékben tudatomig - elég bizarr volt. A többiek viszont anyai/apai ösztöneiket előhúzva védték magát a rideg igazságot, a természetfelettiek csekély létezésének titkát két nekem igen számító ember elől, és a kérdés, hogy vajon miért, teljesen csak most kezdett leesni. És sajnos ezúttal véleményemnek hangot kellett adnom.
- Minek védeni az egészet két ember elől? - tekintgettem a többiekre, legfőképpen Daphnere, aki teljesen éberen egy Sudokut fejtett buzgón. Ahhoz képest, hogy Jake már egy ideje rezzenéstelenül bámulta az üvegasztalt - bizonyára nyitott szemmel aludt -, Vicky már a kezét se vette le szájáról, így non-stop takarva ásításrohamait, én pedig furcsamód merengésem közepette immáron a karfa és Jonathan közé passzíroztam be fáradt mindenségemet, az utóbbi, aki vígan dőlt Katienek, ki a kanapén elhelyezkedő dominósort egy szép Adamen való elterüléssel taglózta meg, megjegyezve, hogy az ír fiú már régen vígan álom országban időzött, igen, tényleg Daphne volt mindenki közül a legéberebb.
- Mert ha közülünk valaki szerettei megtudják bárki más ugyanolyan joggal mondhatja el az övéinek. Ha pedig egyet nem tántorít el az ötlet, a többiek folytatják és így a titkot megőrző halandók száma is népesen fog gyarapodni. Egy titok pedig 600 millió hordozóval nem az igazi - motyogta melankolikusan maga elé meredve Jake.
- És pont Tansy és Tom jelentene veszélyt? - kérdeztem összeráncolt szemöldökökkel.
- Mindnyájunknak van legalább 3 ember, akikről szeretnénk vagy szerettük volna, hogy tudja. Lehet te veheted félvállról a dolgokat, mert a rideg részéről fogalmad sincs, de mi nem. Így is bujkálunk a Rend elől, megvannak a magunk bajai, egyszerűen nem élhetünk kislányos naivitással és kiabálhatjuk ki az egészet fűnek-fának - felelte komoran és addigi zavarodottsága elveszni látszott. Egy viszont biztos volt, elég kényes területre tapintottam rá.
- Akkor világosítsatok fel - pattantam fel és a többiek szeméből is az álmosság szinte egyszerre repült ki hirtelen mozdulatomra. - Elvégre eddig jó kevés információval lettem gazdagabb. Amiket megjegyezném ti vágtatok hozzám tárgyilagosan - kulcsoltam össze karjaimat határozottan válaszra várva.Úgy volt a titkolózásnak pár napja vége lett. Elég ideje vagyok itt és ha tényleg ennyire kulcsfontosságú személynek "tisztelnek", mégis mi a fenéért nem kaphatok válaszokat?
- Lucie... Nemrég mondjuk, mindenbe bele leszel avatva, szép lassan, várd ki. De most hagyd ezt a zavaró tényezőt helyrehozni - állt fel diplomatikusan Daphne, megpróbálva erősen állni villámokat szúró tekintetemet.
- És akkor most ezzel lerendezettnek veszitek az ügyet? Mégis mi a... - kezdtem volna bele mondandómba, de ingerült hangvételembe egy bájos köszönés szakította félbe. Szinte mindenki egy emberként kapta a hangra az ajtó irányába a fejét és a bizonyára engem félbeszakító vörös lány látványt kaptuk eredménynek. A farmer szoknyába, hozzáillő dzsekibe burkolózott, zöld pólóján álomfogó nyaklánccal megtoldott vörös loknis 20as éveiben járható lány mögött Dean rajzolódott ki és Lenah reakciója sem teljesedett ki emberöltőkben.
- Hallelujah! Mi tartott ennyi ideig? - vonta kérdőre szinte azonnal árgus szemekkel démon apját, de ő csak lazán legyintett.
- Te bizonyára az Aylworth deszcendens lehetsz - lépett felém az előbb berontó egyed és tekintete azonnal megállapodott nyakláncomon. - Kiara vagyok, - nyújtotta felém széles mosollyal egyik kezét, de kigömbölyödő szemeim láttán vissza is húzta. - a bűvölő. Az én jelenlétem miatt fordulhattál ki elméletileg magadból. Határtalan utálatod Taylor ellen, amit amúgy teljesen meg is értek, rám is kiterjed, de a személyességet félretéve, az összes többi velem megegyező fajbelit megvet az erőd. Jó erős fából faraghattak ha a rózsa ereje is nehezen tud kifogni rajtad. Hiába a Bogdanskii és az Aylworth vér közösülése nem sülhetett el balul - nevetett fel jóízűen.
- Biztos.
- Na de hol van a bűvölendő alany? - pillantgatott körbe várakozóan, míg végül az addig ajtófélfának támaszkodott Dean meg nem indult Tansyék szobája irányába és követte készségesen. Az álmosság már nem nagyon látszott meg senki szemeiben sem, ösztönösen mind a vendégszobába tömörültek. Utolsóként Jonathan tápászkodott fel a kanapéról, de a tömeg követése helyett inkább engem karolt át félvállal és puszilt bele hajamba.
- Őrült dolog ez a természetfeletti és annál őrültebb az egész titok maga. Addig örülj míg bárkit meg tudsz ettől kímélni, de legfőképp magadat, hogy keveset tudsz - motyogta, némi megértéssel, majd mikor felnéztem rá csak villantott egy biztató jellegű mosolyt és engem magával víve menetelt közelebbről szemügyre venni a "bűvölést".
A szobába beérve, öleléséből most se szabadulva álltunk meg az ajtónál és barátaink példáját követve mind kíváncsian figyeltük, ahogy Kiara ül szemben az ágyon a két Brooklynival. Szemében Deanében keletkezett hasonló vörös fénycsáva futott végig és lassan, ügyelve az artikulálásra beszélt kettejükhöz.
- Tansy Robinson és Tom Smith, mostantól az én szavaim számotokra parancs, amit mondok szent és úgy is történt - várta meg mire széles mosollyal bólogatnak és folytatta. - Ma teljesen átlagos, hétköznapi dolgokat éltetek át. E ház belépéséig pedig mindenre ugyanúgy emlékeztek, viszont onnantól gyökeresen máshogy fog mostantól rémleni. Bejöttetek, megláttátok Lenaht és Katiet tévézés közben palacsintát eszegetni, Tom pedig annyira megkívánta így csatlakoztatok hozzájuk, Lucievel és Jonathannel. Itt következik pár humoros Family Guy rész, pár egymást szívató poén és az elmaradhatatlan sörözés. Időközben Lenah elmegy aludni, Dean pedig hazaérkezik és Katievel ők is elvonulnak, így maradtok csak négyen. Az alkohol kezdi megtenni a hatását és a sorozat részei is kezdenek összefolyni, ti pedig szépen egymásba gabalyodtok. A helyzet kezd egyre erotikusabba fejlődni, csókolózva bementek a vendégszobába, érintéseitek, tapintásokat jól megjegyezve, és kezdetét veheti életetek egyik legjobb szeretkezése. A külvilág régen nem számít, csak ti ketten és a szex. Egyik legjobb éjszakátok, egymást átkarolva is alszotok el - húzza el tőmondatai közben száját, majd egy szuszra folytatja is. - Most viszont szépen visszamentek aludni, ezt a beszélgetést és a mi jelenlétünket elfeledve, csak a mondandómat vésitek eszetekbe - fejezte be ezzel is, és addig szemében terpeszkedő szikra hamar el is illant. De mi sem időztünk többet ott, a társaság apraja-nagyja egyenletesen szállingózott ki a helyiségből.
Pár elköszönés letudása után (Jonathan, Adam, Vicky, Jake és Daphne semmiképp sem maradt tovább), megtoldva egy kiadós késő éjjeli meleg zuhannyal én is nyugodtan hajthattam le fejemet a teljesen tiszta párnára, Deanék felső emeleti vendégszobájában, vagy nemes egyszerűséggel egy ideje saját szobámként emlegetve. Egy mondatfoszlány lebegett egyedül, és nem hagyta nyugton amúgy is zavart gondolatmenetemet : Tansyék holnapután bizony távoznak. Picit túl sok információt magában takarva, Tom rendőrségi aktájában megbújnak kisebb-nagyobb kivetnivalók, de Tansyé sem üres (de ha már itt tartunk, az enyém sem kifejezetten a legtisztább), így ha vasárnapra hívják be tanúként vallomást adni egy ruhabolti lopásról, nekik bizony meg kell jelenni, ehhez pedig elengedhetetlen a szombati innen való távozás.
Itt ragadva Reycallban pedig én sem tudok sokat tenni, engednem kell. Hétfőtől a suli is előszeretettel boldogítja fejünket, a sok fedetlen, de mégis ismeretlen titok pedig szüntelenül lebeg előttem, nincs más választásom : hagyom a sodródó eseményárt magával ragadni, tetőtől talpig kiforgatni. Bár ugyan ez perpillanat álom képében úszott fejemre, majd vett ringató karjai közé és hagyott végül elszenderedni.