Viszont rettenthetetlen főnököm, Naomie, a maga diktátor eszméivel, pedig reggel fél 7kor őrült hangnemben hívott fel hétfőn, azaz ma, hogy milyen jogon nem jöttem be dolgozni. A párbeszéd többnyire az én "hagyjál már aludni, basszus" mondataim és az ő kioktatása között hintázott. Nem volt vészes, de a végén már a csúnya szavak túlzott használata miatt ordibált velem. Az egész össz-vissz tarthatott úgy másfél percet, köszönhetően a most már felpezsdült adrenalin szintemnek, ingerülten nyomtam ki a hívást és bújtam vissza. Igen, képzeltem én. Elég volt elszenderednem, a csengő hangja azonnal fülsiketítően került hallástávolságomba. Erős kockázatot éreztem arra a most már ijesztő tényre, hogy megint Dean szándékozik egy kis "majdnem leteperlek" féle meglepetéssel kedveskedni, így a biztonság kedvéért eltántorogtam a szekrényemhez, és előhúztam belőle egy pulcsit. Ne vonja kérdőre senki, akkor ez logikus lépésnek tűnt. Bágyadtan próbáltam lábaimat egymás után helyezni, a hátsajgáshoz újabban kezdek hozzászokni, már csak az álmosság elnyomását kéne megtanulni. Nagy vagy, Lucie! Az ajtóhoz érve, vettem egy mély levegőt és megpróbáltam nyitva tartani szemeimet. A tegnapihoz képest megint meglepetéssel töltött el az előttem álló személy kiléte. Álmosan bámultam rá, de közben mögé pillantgattam, hogy ugye nem hozta magával Deant, végül ő kezdte a beszélgetést.
- Itt állsz előttem egy pulcsiba burkolózva, értelmet sugalló képpel és folyamatosan mögém nézel. Te ki a francra számítottál?
- Hosszú történet.. Deanre - és hirtelen mintha leöntöttek volna hideg vízzel a nyomottság elszállt, így újult erővel húztam be Jonathant a nappaliba, majd dobtam le pulcsimat az egyik fotelre. A fiú csak megbámulta Ramones pizsama felsőmet, amit egy szemforgatással le is rendeztem, de barátja neve elhangzását nem tudta szó nélkül hagyni.
- Dean? Csaknem megerőszakolt? - nevetett fel.
- Nem, majdnem rám mozdult.
- És te mint a kemény, rideg, flegma csaj ezen így beijedtél? - hüledezett.
- Hát akkor mikor befeszítette a hasát - kaptam el tekintetemet Jonathanről.
- Neee. Az utolsó valamirevaló normális lány is belezúgott? - temette homlokát tenyere biztonságába, melyből szerény véleményem szerint remek meme lett volna. Jonathan desperate facepalm!
- Nem zúgtam bele, megdicsértem a hasát, a kettő más, drága - röhögtem fel az egész szűrrealistaságán - Dean egy köcsög, azt se tudja mi az a tisztelet. Katievel mit csinál..
- Mindegy, most nem ezért jöttem ide - legyintett. - Taylorról van szó. Tudja, hogy hol vagy és ez baj. Még csak ötletem sincs miért nem köpött eddig a Rendnek, ráadásul az a mutáns is látott. Bár amilyen hülyék, szerintem fel sem fogta kivel áll szemben. A Rend azért hagy békén mert még mindig azt hiszik fogalmad sincs ki vagy. Taylornak bizonyítékit akar, kell neki egy rózsa. Amik csak akkor jelennek meg mikor nagyobb erőfeszítést teszel és az általad kiadott erő összegyűlik, majd sötét virág formáját ölti. Csak te tudod megsemmisíteni azzal hogy kezeidbe veszed, viszont ha rossz kezekbe kerül még azt a pici, másnak nagynak számító erőt fel tudják használni. Egyben tökéletes bizonyíték arra, hogy tudod vagyis már használtad.
Szavai hallatán picit ledöbbentem, és kezdtem felfogni a jelentőségét annak,  hogy Taylorral nemhogy együtt leszek, menekülnöm kell előle. És hogy fáj e? Egy picit belül biztos, de most nagyból leszarom. Elvégre mégis a legjobb barátaim érkezését várom, élnem is kell egy kicsit. Kevesebb mint egy hét múlva suli, na majd tanítás közben támadjon rám minden jött-ment pszichopata természetfeletti. Legfeljebb magam elé teszem a matek tanárnőt, ha újra meg szándékoznának perzselni. És ő is kap egy ilyen jellegzetes sebhelyet a szájára, legalább velejár egy kis badass küllem. Na meg ott van apám kérdése. Nem fogom rohanva őrülten kiszabadítani, úgyis elkapnának, annak meg semmi értelme. Hosszútávú terv kell, majd suliidőben készítünk ilyen filmekből ismert kupaktanácsokat. Fel is vázlalom a helyzetet :
~ Középen a nagy térkép, bizonyára a kastélyé, előtte pedig Daphne ügyködik, mellette Vickyvel, aki buzgón bólogat. Jonathan és Adam valami hülyeségen vihorásznak, Dean picit messzebb cigizik, Jake pedig visszahúzódóan hol a démont pasztázza gyilkos tekintetével, hol a nővérét vetkőzteti le tekintetével. Én pedig boldogan, Jonathanék mellett zenét hallgatok és közben Lenaht hallgatom mosolyogva ahogy démon apját (?) szidja.
- Lucie, Lucie! Itt vagy? - zökkentett ki összetett gondolatmenetemből Jonathan.
- Ja igen, persze, elmerengtem.
- El ne mondd min - csóválta a fejét rosszalóan.
- Jajj istenem, nem azon a köcsögön - pontosítottam azonnal. Még csak eszembe se jutott. Ja de, elképzeltem ahogy befeszíti a kockahasát cigigyújtás közben. De emberek, lány vagyok, szükségletekkel. Ez régen nem szerelem, aki meg az ellenkezőjét állítja menjen melegebb éghajlatra megismerkedni vele.
- Dolgoznod kéne, hallottam ám a tegnapi kis lógásodról - utalt finoman arra, hogy készülődnöm kéne és kacsintott egyet. Csak fintorogtam egyet, majd elindultam a fürdőbe. Hosszas vacakolás után, volt epres és mentolos fogkrém is, végül összekevertem a kettőt, megbirkóztam a zuhanyrózsával. A drágája úgy vélte ma ő ugyan nem fog működni, csakis akkor mikor szorosan fejemhez emeltem közelebbről megvizsgálni a víz eldugulás okát, és a tartalma mind addig száraz arcbőrömre zúdult. Ilyen zavarótényezők megtörténését próbáltam forró zuhanyom közben elkülöníteni és pár ruhadarab magamra ráncigálása után indultam is vissza szobámba. Jonathanre ágyamon bukkantam rá ahogy egy 5 éves által megirigyelt lelkesedéssel Angry Birdsözött. Miután a bajszos zöld malacot is meg tudta semmisíteni, önelégült arccal mélyítette a készüléket zsebébe és inkább rám figyelt ahogy a tükör előtt éppen briliáns módon a füstös smink csínját-bínját próbálom elsajátítani.
[...] Lekászálódva motorjáról, éppen azon gondolkoztam milyen reális okot tudok a lógásra mentségként felhozni. Bevárva Jonathant, aki leállt egy fickóval a sport hírekről (?!) beszélni, ő nyitott be a kávézóba. Meg sem lepődtem, hogy alig lézeng pár alak, a személyzet pedig unottan törölgette az asztalokat, vagy magába fordulva bámulta a pultot, az utóbbi természetesen Katie. Naomie ötleteihez tartozik a zene bevitele, így Jennifer Lopez otrombán borzalmas dala utolsó hangjegyei fertőzték a nyomott légkört. A következő dal felcsendülése viszont a mellettem lévő fiút teljesen megérintette. Hirtelen lefagyott és a Wannabe-ben elhangzott 5 lány kántálására automatikusan elmosolyodott. Fülig érő vigyorral pillantott rám, majd pár másodperc lábával dobolásról azonnal tudtam mit akar.
- Ki van zárva, ez egy Spice Girls szám - tiltakoztam hevesen, de rám sem hederített, megindult és a kávézó közepébe állva buzgón énekelt, adta elő idióta rázás kíséretében. A vendégek szeme kikerekedett, a felszolgálók csak szájtátva nézték, jómagam pedig az ajtó előtt tartottam vissza röhögésemet. Aztán egy biztos elhatározás, pár mozdulat, majd mellette találtam magam. A következő I'll tell you what I really really want, so tell me what you want, what you really really want-ot már egyszerre kántáltuk, közönségünk hatalmas örömére. Szigorúan egymás szemébe mélyedve, össze-vissza járkálva a helység közepén énekeltünk, szinte már torkaszakadtunkból és élveztük ki a pillanat által nyújtott lehetőségeket mert ha ennek vége, úgyis csak égni fogunk. A szám utolsó akkordjainál Jonathan még a hülyeség lendületében, magával rántva engem is meghajolt, mire a kávézóban lézengő emberek aprókat tapsoltak. Tökéletes előadás : égünk a rivaldafényben, majd égünk szégyenükben.
- Szóval barátok a kulcs, mi? - érkezett a hang hátulról, mire mindenki odakapta a fejét. Az ajtóban Dean állt, szemtelen vigyorral ábrázatán, gitártokkal hátán és kusza fürtjeibe túrva egyenesen szemeimbe nézett. A szélcsengő jelzésével újabb látogató érkezett és két magas, szőke, tetőtől-talpig kimázolt egymásra teljesen hasonlító lány lépkedett, majd állt meg a fiú bal és jobb oldalán. A mellettem lévő Jonathan csak büszkén (tudni sem akarom miért) mosolygott rá, majd ő is elindult felé és mutattak egy fiúféle pacsizást. Míg ők beszélgettek, a két szöszi rágóját erősen csattogtatva tekintettek körbe, és lassú, platform cipőjükkel megtett léptekkel el is foglaltak egy asztalt. Eközben én, fittyet se hányva hányan bámulnak a kisebb előadásunk után, megindultam a pult felé, elkérve a nemrég bevezetett, kötelezővé tett kötényemet, felöltöttem azt és pontosan Vicky elé, Katie melléálltam. Semmi kedvem nem volt a két lányhoz odamenni, akikhez időközben Dean is csatlakozott, így a szituáció inkább hasonlított egy erotikus édes hármas utáni délelőtthöz. Nem volt sok időm ezen filózni, telefonom csöngése szakította félbe épp és szexuális utalásokkal megtelt gondolatmenetemet. A szabály az szabály (nincs mobiltelefon munka közben!) viszont a készüléken kecsegtetően Tansy neve villogott, így esélyem se volt ellenkezni mondjuk a telefon nem felvételével, barátnőm kinyírt volna.
- Mondd - szóltam bele halvány mosollyal.
- Luc! [Lúsz] Mindjárt itt vagyunk, csak Tom bénázik egy sort a kocsival. Ha beértünk a városba és egy szökőkút szerűséghez érkeztünk, hova a faszomba tovább? - nevetve szedtem össze kevés tudásomat a Reycalli utcanevekről, időközben Vicky is besegített kihangosító segítségével akinek fülében éppen a legújabb Olly Murs szerzemény üvöltött. Miután telefonon keresztül hallgathattuk ahogy Tansy kioktatja barátját (igen, járnak egy ideje, de teljes mértékben monoton kapcsolat így nem nagyon mutatják ki, viszont ölni tudnának a másikért) annak reményében, hogy ketten már ide tudnak találni letette a telefont. Közben Jonathan futott be a pulthoz az Asaf Avidan féle One Dayt dúdolva és folyamatosan kedvenc dal jelzőkkel illette.
- Spice Girls és ez? Mondd, te csak szar zenét hallgatsz? - jegyeztem meg röhögve miközben a pult alól varázsoltam elő egy csokis muffint, mert igen, van akinek dolgoznia is kell. 
- Miért, te mit hallgatsz? - kérdezte lesemmisítő nézéssel a fél fülesemet vizslatván.
- Alice Coopert - vontam meg a vállamat. Belé tényleg ritka kevesen tudnak belekötni, imádom azt a palit.
- I want to kiss you but I want it too much, I want to taste you but your lips are venomous poison - hallottam mögülem, majd akaratlanul is a Poison c. száma tökéletesen halkan kiénekelt idézetéhez fordultam. Legnagyobb meglepetésemre Dean gúnyos vigyorával találtam magamat szembe.
- Te ismered ezt a számot? - fejeztem ki döbbenetemet felhúzott szemöldökökkel.
- Egy kezdő gitárosnak is tudnia kell, nemhogy Deannek - veregette meg a vállát Jonathan.
[...] Miközben epekedve vártam, hogy két Brooklyni legjobb barátom ideérjen sajnos kiszolgáló tevékenységeimet is el kellett végeznem (félig-meddig), így akaratlanul is a két szöszi asztalához parancsolt Naomie. (Majdnem) főnököm diktatúrából merített eszméit követve a kívánt asztalokhoz mentem, a kötelező félfülessel, hogyha a vendégek kívánságai firkálgatása nem köti le kellően figyelmemet, a B terv mindig ott marad. ..egy kis hörgéssel fűszerezett zene formájában. Időközben démon barátunk is visszajött a lányokhoz, így az idilli édes hármas érzés is visszatért a levegőbe. Az étlapot fürkészve az egyik iker értelmet sugárzó műszempilla rebesgetés kíséretében felém nézett.
- Ööö.. A csoki darabokkal megszórt muffinban mennyi szénhidrát van? - tette fel az ominózus kérdést. Mélyet sóhajtottam és magamat visszatartva, hogy még véletlenül se verjem pofán látszólag nyugodtan válaszoltam.
- Fogalmam sincs.
- Mégis milyen pincérnő vagy te? Köteles vagy tudni a termékek alap adatait! - háborodott fel.
- Az olyan aki valahogy nem tűri a fogyókúrázó agyonkent plázapicsák kioktatásait - mosolyogtam vissza kedvesen.
- Hogy mit mondtál? - állt fel idegesen székéről, hogy immáron magassarkú által nyújtott előnyét fitogtathassa - Mi az a nyakadban? - mutatott a Slipknot imádatomat kifejező pentagrammára. - Őrült sátánista, hagyj nekem békét.
- Mert különben? Letöröd a körmöm? - röhögtem fel.
- Oh, nem csak azt töröm én le - majd lazán intett testvérének aki szintén felállt.
- Fogalmad sincs ezennel kikkel kezdtél ki - szólalt meg a másik, elém állva pedig aprókat ütött a fejem búbjára amire meg sem tudtam szólalni a döbbenettől, csak szemeim kerekedtek ki. A röhögését visszatartó Dean felé fordultak és egy-egy puszit nyomva pofijára, egy gondos sál igazítás után (nyáron sálat, fuck logic) fennhordott orral távoztak is. Egy ideig figyeltem ahogy becsapja egyikük az ajtót, de miután ők kellő lenézéssel eltopogtak az ottmaradt srác fordult felém.
- Meg fogják keseríteni az életed - nézett rám mosolyogva.
- Magasról leszarom. Két elkényeztetett picsa, nem pont nekik fogok behódolni - legyintettem. - Nem lehet mindenki eminens 3 legmenőbb tag, hogy még bulit is szervezhessen - tettem hozzá gúnyosan.
- Okos gondolkodás - jegyezte meg még mindig vigyorogva.
- Kisasszony! Hatalmas luxus lenne abbahagyni a bájolgást és végezni a munkáját tisztességesen? - szólalt meg egy 50 körül lévő pasas a mellette lévő asztaltól.
- Higgye el uram ilyen kedves szavak ösztönzése teszi ezt ekkora luxussá.
- Lucie! Ne feleselj a vendégekkel! - üvöltött rám szokásos stílusában Naomie. - Uram, bocsássa meg viselkedését, még újonc - fordult ezúttal a magatartásomat csöppet sem pártoló mérges vendéghez.
Jonathan valami sürgősen fontos deszkás programra ment, újdonsült barátaim arcán pedig apró megkönnyebbülés szikrája tükröződött. Az enyémen automatikus reakcióként települt meg az értetlenség. Tudatlanság: 1 - Lucie: 0. Ám minden addig bennem felmerült kérdésre választ kaptam Daphne fontoskodó érkezésével. Elegánsan a bárpult elé lépett, ahova hirtelen Naomie, Vicky, Katie, az akkor megérkező Jake, de még Dean is odacsődült. Jómagam éppen egy család rendeléseit vettem fel mikor Daphne engem is kedvesen odainvitált. Lefirkantva a három epres muffint és különböző kávékat jegyzetfüzetembe, én is odasomfordáltam.
- A meglepetés koncertet illetően Jonathan holnapi szülinapjára beszéltem a lánnyal aki énekelt volna, de persze pont ilyenkor kell torokgyulladás miatt ágyban feküdnie, így kizárt, hogy énekelni tudjon - ecsetelte mint főszervező (ki más?) Daphne.
- Álljunk meg. Milyen koncert és én miért nem tudtam róla? - kérdeztem értetlenül.
- Drága, annyit voltatok együtt. Soha nem láttunk nélküle - felelte Dean zsebre tett kezekkel. - Bár nekem volt szerencsém elég sok minden nélkül látni - tette hozzá perverz vigyorral. Én pedig egy jól megcélzott könyök ütéssel oldalba böktem, amire tetetett fájdalomérzettel tapogatta azt a pontot, Jake pedig halványan elmosolyodott.
- Erre most nem volt senki sem kíváncsi - utasította lesemmisítően rendre öccsét a barna hajú lány, majd rátért a főproblémára. - Viszont kell nekünk egy rátermett jó hangú énekes, Joe perverzségére hivatkozván lány, aki képes egy nap alatt megtanulni egy egész dalt. Nem nehéz akusztikusan Dean kíséretében gitárral.
- Tansy! - villant fel legjobb barátnőm neve ki akármennyire is erőszakos, kiabálós eszméletlenül gyönyörű hangja van és képes fél óra alatt megtanulni egy teljes dalt, még a saját stílusától eltérőt is.
- Ki? - értetlenkedett Katie miközben folyamatosan a démon barátját ostromolta pillantásaival.
- A Brooklyni legjobb barátnőm. Ma jönnek ide, kurva jó hangja van és ritka gyorsan tanul szöveget - próbáltam tőmondatokba szedni Tansy hatalmas tehetségét.
- Te figyelj... Arról a csajról sokat el lehet mondani, de amikor ott voltam csak és kizárólag rikácsolva tudott leordítani, hogy vigyázzak rád mert ha nem annak következményei lesznek - utalt Dean Brooklynban tett látogatására és ecsetelve ott összeszedett élményeit.
- Fogalmazzunk úgy, hogy megismeri a köcsögök jelenlétét - vigyorogtam Deanre, mire ő mélyen szemeimbe nézve csak tovább folytatta a mosolygást.
- És a maga diszkrét módján közöli azt, mi? - nevetett fel.
- Hmm... Szép leírás, bár Tansy az aki mikor Lucie felvágott nyelve nem elég, ha akarja, ha nem megvédi. Aki pedig az útjába szegül, jaj neki - szólalt meg egy hang mögülünk. Hátra sem kellett fordulnom, szám azonnal fülemig szaladt és egy ügyes mozdulattal az illető előtt termettem. Azonnal megvizsgáltam változott e legjobb barátom külleme bármit is legutóbbi találkánk, a búcsúnk, óta, de kellemeset csalódtam, hogy az Oliver Sykes külső ugyanúgy megmaradt. Tom fekete haja oldalra fésülve, az apró bajusz ami akaratlanul is az ő meg kedvenc énekese védjegye, a Drop Dead atléta ami alól szabályosan buggyannak ki a különböző tetoválások két karján, a hosszú fekete csőgatya és legvégül az elmaradhatatlan bakancs. Hölgyeim és uraim, Tom, a lelki társam, a legközelebb álló hímnemű egyed aki minden rigolyámat zene téren tökéletesen megérti.
- Kivel verekedtél te, hogy ez az idióta sebhely került a szádra? - tette fel a kérdést két szorítás közben, ugyanis szerény személyem úgy döntött az elmúlt hetek kimaradását ebbe az ölelésbe passzírozom bele.
- Hosszú történet - húzódtam el tőle, de a levakarhatatlan mosoly öntelten bujkált arcomon. - Tansyt hol hagytad?
- Rossz helyre parkoltam, ezt pedig egyik járókelő szóvá tette, azóta szépen összevesztek én meg úgy döntöttem megkereslek - írt körül egy tökéletes Tansyre valló pillanatot.
- Na szóval... Gyerekek, ő itt Tom. Tom, ők itt Vicky, Daphne, Jake, Katie és Dean, akit minden bizonnyal ismersz - fordultam az értetlen fejjel bámuló társasághoz és igyekeztem mindenkit bemutatni a másiknak.
- Áh, a mindenkit ismerő srác aki erotikusnak titulálta a barátnőm kirohanásait, de őt magát nem? - mérte végig tekintetével Tom a démon fiút, aki kaján vigyor kíséretében bólintott egyet.
- Szerintem mindjárt itt is lesz Tansy... - kezdett bele mondandójáb rocker barátom, de egy ékes kiáltás zavart bele a kávézó nyugodt légkörébe és elkezdett mondatába.
- Oh, szentséges istenem mi ez a borzalom a szádon? - szegezte egyenesen nekem ezt a kérdést. Ott állt előttem megszokott csíkos pólójában, strandpapucsban, barnás szürke rövid gatyájában és lenézően tekintgetett körbe.
- Nekem is hiányoztál - nevettem fel, majd hagytam, hogy megöleljen és szabályosan a szuszt is kinyomja belőlem. Miután kellően betelt a szorongatásommal, elengedett és újonnan túlestünk a szokásos bemutatáson. Dióhéjban vázoltam barátnőmnek mit kell csinálnia, Dean láttán picit habozott, ezek szerint szép beszélgetéseket vethettek véghez Brooklynban.
- Milyen számot kéne énekelnem? - kérdezte végül Tansy.
- Asaf Avidan One Day-ét, akusztikusan. Nem árt utánozni a jellegzetes stílusát - taglalta Daphne.
- Itt mindenki zene szakértő? Érdekes város - jegyeztem meg és Naomie parancsára mentem is vissza dolgozni Katievel együtt míg a többiek a meglepetés produkció körülményeit vitatták. Mondjuk fogalmam sincs mit kellett azon háromnegyed órán át dumálni, hogy a kávézóban adják majd elő azon a pici színpadon a sarokban. Logika, tarts ki!
[...] Őrült munkanap! Mindössze így tudnám az egészet jellemezni. Összevesztem pár vendéggel, majd Tansy is beszállt. Naomie forrt dühében, Tom pedig a háttérben röhögött rajtunk Jake-el. Hazafelé, álom volt megint beülni Tom rozoga kocsijába, a szálláshelyet vitattuk meg. Hosszasan kombináltam, hogy Kellynél mégis hogy tudnánk elférni, de a megszállott Oliver Sykes barátom bevágta, hogy lezsírozta Deannel, nála alszunk. Azonkívül, hogy a kedves kukkoló meglesett meztelenül nem köt sok jó emlék ahhoz a házhoz, bár ki tudja.
- Ja amúgy a köcsög bátyám valami fekete rózsáról motyogott amikor megtudta idetartunk. Mit tudsz te erről? - kezdett vallatni Tansy, én pedig teljesen lefagytam. Nem mondhatom el nekik, nem tudhatják meg, egyszerű halandók. De egyben a legjobb barátaim.