- Csütörtök van, húzd át ide azt az anorexiás segged, most! - riadtam fel egy mély hang dallamos csengésére, bár perpillanat rikácsolásként férkőzött dobhártyámhoz. Szemeimet kellő aggály tartotta vissza szétnyilástól, ám egy határozott mozdulattal álmosan, de a kinti világ is szépen lassan folyt bele látókörömbe. Látókör alatt pedig lehet érteni Deanék modernen berendezett nappaliját a kényelmes fehér bőrkanapé szettet, amin testemet pihentettem, de tág fogalomkörként számom tartva bizony Jonathan önelégült arcát is, a nemes ragtapasszal homlokán és ütött-kopott telefonommal a kezében. Reakcióm gyorsan teljesedett ki, egy szempillantás alatt mérlegeltem a helyzetet és hagytam az álmosságot valósággal elsuhanni magamból, majd addigi fekvőpozíciómból egy remekül időzített mozdulattal pattantam fel. Kihasználva a kanapé által nyújtott magasságot, barátomra tekintettem és gyorsan mérlegelve, hogy ő bizony régebbi Tansyval váltott SMS-eimet fürkészi előszeretettel.
- Add vissza, most! - követeltem és harciasságom teljes mértékben megmutatódott határozottan csípőre tette kezeimmel és az elmaradhatatlan villámokat szóró pillantásokkal.
- Nem, bébi, azt ki kell érdemelni - fordult nekem háttal és játékosan próbált látszólagos belemerülést tettetni érdekfeszítő üzenetváltásaimba. Én pedig hirtelen felindulásból érdekesen cselekedtem. Még mindig élvezkedve a pár plusz centiben érzékien tettem vállaira kezeimet, és szürke pólóján simítva kulcsoltam át őket nyaka körül. Mutatóujjammal pedig kacéran végighúztam egyet bal orcáján, majd egyik füléhez emelve ajkaimat, halkan, de jól artikulálva suttogtam a következőket, tenyeremet még mindig mellkasa és válla közt tartva, a bőrtől elválasztó ruhadarabot markolva.
- És a kiérdemlés pontosan mit kiburkol?
- Talán ezt - válaszolta játékosan és telefonomat a kanapéra vágva, felkapta két lábamat, majd megvárva automatikus reflexemet, melyben még erősebben markoltam vállába, emelt fel és lépett egyet.
- Tegyél le! - kértem apró félelemmel hangomban, de ő csak felnevetve fejét csóválta
- Azt hitted olyan könnyen meg lehet úszni a szándékos felgerjesztést? Tanuld meg, hogy nem lehet mindent a külsőddel elérni.
- Mondja ezt az, aki csúnya módon használja ki vélt fölényét, piciny magasságommal szemben? - próbáltam lepel alá rejteni pimasz mosolyom.
- Szándékos szabotázsra gondoltad, hogy szépen fogok reagálni? Oh, csak szabjanak határt a naivságnak - humorizált tovább és indult meg, velem a hátán, a konyha felé.
- Ugye tudsz még nem teljesen ismert és felfogott sötét angyal erőmről? - mentem bele a játékba. Lucie vs. humor.
- Áh, nem bántanál te engem - piszkált tovább és esküdni mertem volna rá, hogyha nem engem fogott volna, egy szép legyintéssel is előrukkolt volna. Letenni persze eszében sem jutott, egy 5 éves által sem produkált lelkesedéssel futkorászott tovább a nappaliban, szőke fürjeit ide-oda csapongtak és látszólag igen jól érzett engem a hátán tudni. De egyszer, mint minden jónak, Jonathan gyermekded boldogságának is vége kellet legyen, ezt pedig egy mély hang tette lehetővé.
- Na, ezt még sokáig nézném, Joe. - A fiú pedig egy gyors lefékezéssel vetett véget a "mókának" és egy jól időzített 180 fokos fordulatnak hála a megszólalt illető kilétére is hamar fény derült. Dean, teljes punk rocker szerelésében, vigyorgott perverzül az emeletre vezető lépcső utolsó előtti fokán, szigorúan minket vizslatva.
- És ettől az örömtől meg is kíméllek - röhögött fel Jonathan és az a lendülettel az én lábaim is újra a földhöz értek.
[...] A reggelihez végül Adam is befutott, Deannel a kanapén terpeszkedve Xboxoztak egy keveset, Vicky Dahpne, sőt még Jake is villámokat szóró szemekkel sétált be, hosszas hezitálás után, mintha ellenséges territóriumra lépett volna. Mindenesetre érdekes felállásnak bizonyult, és az is lett.
- Na, Merlin is megtalálta a gyönyör felé vezető utat. Menj inkább a nővérem saját házába, ott tényleg kedvedre tudod elpirultan és titokban szagolgatni fehérneműit - nevetett kárörvendően saját beszólásán. Daphne ingerülten forgatta szemeit és ajkai a "Köcsög" szót formálták, ám bennem rejtélyes védőösztön keletkezett és elnézve Jake idegességtől remegő száját, muszáj volt filmbuzi haverom védelmébe kelnem.
- Van aki fehérneműket szagolgat, de van aki éhes tigris módján veti rá magát a kiszemelt prédára, egy jól időzített tusolásos benyitással. Mert ilyenekről is tudunk - kulcsoltam össze karjaimat és szemtelenül kacsintottam egyet a fiúra, mindezt háttal a falnak dőlve, erősen reakciójára éhesen. Visszavágásom vegyes reakciókat vont maga után, Vicky például Nutellás palacsintájából tekintett fel a bárpult előtti székből és egy hangos nevetéssel díjazta, Dean tekintete viszont elsötétült és az első napokban észrevett vöröses villanás suhant át mélybarna szemein. Lassú mozdulatokkal tápászkodott fel a fehér bőrülésről és szintén nem elsietve lépett felém. Mikor arcunkat már csak pár centi választotta el, egy pár napja produkált konyhás jelenetét megismételve, immáron a többiek előtt támasztotta jobb tenyerét a falnak, enyhén rám dőlve, mindezt tekintélyt parancsoló nézéssel.
- És van aki úgy látszik olyan dolgokba szereti beleütni csinos kis orrát, amik durván nem tartoznak hatáskörébe. Mindenesetre a vasárnap még áll, csak úgy látszik a prédát előbb jól be is kell törni - lökte el magát tőlem és határozott léptekkel indult meg a bejárat felé. Egy laza intéssel a köszönést lerendezettnek ítélte, és igen, kedves nézőink, itt tekinthettünk meg egy legendás Dean Dark féle távozást. Frappánsan kimondva, temérdek kérdést hagyva az emberben maga után. Démon : 1 vs. Lucie : 0.
- Ha a taplóság ártana a halhatatlanságán - csóválta a fejét Daphne. - Na de mindegy, Lucie, nem ezért jöttünk ide - és kérdő tekintetemet elnézve folytatta is - Muszáj angyalnak lenned, ki kell növesztened a szárnyaid. És ezért is támadt Jake-nek egy remek ötlete, - mosolygott a most már teljesen elpirult fiúra - edzeni fogunk. Felváltva, mind. Persze a lényetek miatt Jonathannel lesztek a legtöbbet, de iskola kezdéskor kezdünk és a sulis programjaidba is jócskán bele lesz építve. - Először azt hittem talán poén, de a többiek komoly arcától hamar elment a kedvem. Nagy lustaságomat vonszoljam edzeni? Kétlem erősen, hogy nekem, de még nekik is nagy renyheségemet elviselni könnyű lenne.
- Dolgoznom kell - vágtam rá a fejemben elsődlegesen összeütött menekülési okot, de Jonathan széles vigyorral fejét csóválta.
- Mintha eddig is annyit bejártál volna - nevetett fel, de azért némi igazat tényleg kell neki adni. - Beszéltem Naovieval, pár órát ellóghatsz - tette hozzá biztosítva, hogy távollétem igenis legális lesz.
A további eszmecserét már gőzölgő kávém és Vicky mellett a bárpultnál hallgattam végig. Gátlásaik valahol Afrika körül keringhettek, bőszen beszélték ki saját terveimet az én beleszólásom nélkül. Abszurdum, abszurdum, hány meglepetést tartasz még számomra?
- Ez mi? Ha már ilyen csontkollekció vagy, húzzál fel valamit, minimum! - szakította végül félbe heti beosztásom (?!) hosszas megvitatását egy igen mély hang az emelet felé vezető lépcső irányából. A társaság egy emberként kapta oda a fejét, majd Tansy eszelős tekintetén és Tom Oliver Sykes külsőjén kívül még egy embert véltünk felfedezni. Én ledermedve konstatáltam Katiet egy szál bugyiba és melltartóba burkolózva, de a többiekből se váltott ki ellentétes reakciót a látvány. De nem is alul öltözésén voltunk fennakadva, nem bizony. Bordái kilógva, lábai soványan meredtek ránk, sápadt fehér bőre szinte világított, combján felül és nyakán pedig csúnya harapásnyomok díszelegtek. Az egész lány inkább hasonlított egy elhasznált pálcikához, mint bármely emberi lénynek nevezett egyedhez. Ettől eltekintve ő vígan, életunt fejét messze hagyva, ballagott babarózsaszín bugyijában a konyha felé.
- Veled mégis mi történt? - kérdezte ledöbbenten Vicky, de a válasz szerintem mindnyájunkban teljesen pontosan megfogalmazódott. Nem volt szükség túlbonyolításra, csicsázásra, csak egy névre : Dean. A pumpa úgy látszott nem csak bennem szaladt fel, Daphne teljesen elvörösödött a dühtől és telefonjához nyúlva gépelt idegesen.
- Szeret - válaszolta mámorral teli arccal, miközben kávét töltött magának. Mi csak elképedve néztük, Dean ezúttal erősen túllépte a határokat. Nővére idegesen kapta füléhez telefonját és gyöngédséget nem ismerő hangnembe szólt bele (bizonyára öccsének célozva a "kedves szavakat"), Lenah - akit én is akkor vettem észre - unottan kászálódott fel és az ábrándjaiba merült Katiet elhúzva kávéja mellől, karját fogva vonszolta maga után a Tansy által elfoglalt vendégszobába.
Mivel Vicky produktív aktivistaként kampányolni ment egy üzletbe a műanyagzacskó használata ellen (?!), Adam lelkesen kísérte el, Tom és Jonathan pedig fiúk módjára üdvözölték egymást, én sem láttam más  lehetőséget, az előbb picit durván megszólalt legjobb barátnőmhöz andalogtam és együttes erővel sétáltunk fel a fürdőszoba irányába.
Egy ideje a helyet sikerült sajátos módon rendeznem, így a mellette lévő nem használt szobában ruháim nagy része lapul, de fogkefémtől elkezdve körömlakkig mindenem itt tartom, ennek hála nem kell feleslegesen Kellyékhez járnom és "öcsém" kedves gondolatait is csak pár-pár csuklásban kapom meg.
- Te már hozzá is költöztél? - ráncolta homlokát Tansy.
- Most jobb Felix oltogatásait hallgatnom? - nevettem fel kínomban.
- Taylor talán jobb?
- Ebbe most ne menjünk bele - mosolyogtam a háttal lévő elfordult barátnőmhöz, miközben a zuhanyfülkébe léptem be. Persze nem is lenne Tansy önmaga, ha a tusolás amúgy fényes élményeit nem egy kis Wiz Khalifával szennyezte volna be. Így kellett egyre jobban szaporodó gondolataimat egy idegesítő "nigga" szó ismétlésével eltűrnöm, amit persze kizárólag maxon lehetett hallgatni. Na igen, néha túl sokat kérek egy kis Slipknottal.
Kellő sminkkel való szöszmötölés után immáron elkészülten bandukoltunk vissza a nappaliba, ahol a két otthagyott jómadár buzgón figyelték az üvegasztalra helyezett Ipadet és a földön térdelve a lelkesedés valósággal sugárzott tekintetükből. A készülékből kiadott harci kiáltásokból pedig az értelmet magasan visszatükröződő Angry Birds futott, a két okoska pedig ránk se hederítve folytatták az érdekfeszítő játékot. Miután barátnőm ordítási képességeit kecsegtette és rendbe rakta a két amúgy csöppet sem épp elméjű egyedet, Jonathan - kizökkenve 3 évesre valló elszántságából - egy eddig általam sosem észrevett ajtó felé indult, a többiek pedig követték, így én sem haboztam sokat, utánuk mentem.
Kelly ütött-kopott garázs felé lépcsőjével ellentétben ez tökéletes állapotban, recsegés és szemtelenül pöffeszkedő pókhálók nélkül, makulátlan tisztasággal várt ránk, de egyszer leérve a látvány tovább fokozódott. Brooklynból jött szintén csóró barátaimból sem váltott ki másabb reakciókat, leesett állal bámultuk a felsorakozó fekete Lamborghinit és Ferrarit, de a 3 általam nem ismert márkájú, egyáltalán nem olcsó mulatságnak tűnő motorokat sem kell utolsó helyre helyezni. Tom ide-oda kapkodta a fejét a további BMX és gördeszka kollekciónál, de végül az ő szemgolyói is majd kiestek az előbb említett motorok láttán. Jonathan csak leemelt két falra akasztott kulcsot és az egyiket szinte mennyországban érző barátom felé dobta. Következőleg a sisakokkal és egyéb biztonsági tárgyakkal ellátott állvány felé lépett, majd egyet gondosan levéve az én irányomba dobta. Összeráncolt szemöldökökkel bámultam rá, de ő csak lazán a motorok felé biccentett. Kapcsolási időm hamar letelt, az Oliver Sykes hasonmás és barátnőm már vígan másztak fel egyre, így én is hamar felkászálódtam a szőke mögé. A garázsajtó automatikusan felpördült (még egy újgazdag dolog, chö) és a két fiú se restellt gázt adni. Megtoldva velünk, vígan hajtottak le a garázsfeljárón és úgy gurultunk le balra, egyenesen Reycall szívét jelentő szökőkút felé. Az érzés valahogy teljesen ellentétesen mutatkozott mint Tom otthoni ócska robogóján, és valahogy nemcsak a förtelmes zajt kiadó járgány miatt, valahogy felemelő nem azon izgulni mikor esünk össze. Így legalább nyugodtan élvezhettem ahogy a szél hajamba kap és a feledhetetlen szabadságérzet is kihagyhatatlan.
A járókelők irigy tekintetét és Tom néha túl hangos kiáltásait leszámítva épségben parkoltunk le a macskaköves főtérnél. Az ott kényelmesen elálló szökőkút láttán az itt eltöltött első hetem emlékei villantak be. Egy kellemes nyári éjszaka, Jonathan, Vicky, Jake, na meg a jó öreg Vodka és egy kis éjféli pancsolás. Nem is olyan régen megtörtént nosztalgiámat egy intenzív szél áradat szakította félbe, majd egy kezembe nyomott három gombócos csoki tölcséres fagylalt. Egy kedvesnek nem éppen nevezhető vicsorral hálálkodtam egy sort barátnőmnek, és hatalmas lendülettel vetettem magam neki.
Egy kimerítő hülyüléssel teli sétálás, halálunalmas mozifilm, kajadobálással telt ebéd, hosszas lemezboltba való kitérő és egy Tansyvel végigvitt hazamotorozó verseny után kimerülten estünk be Deanék nappalijába. A délelőttünk és délutánunk nagy részét napsütés kísérte, na meg a szokatlanul túl erős szél eredményeként szénakazal fejjel érkeztünk meg. Ám mikor Jonathan ledermedve torpant meg előttem már sejtettem, hogy van valami. Feltétezésem szempillantások múlva be is teljesedett. A látvány ahogy Katie a bőrkanapén fekszik, csukott szemekkel és bal karja kinyújtva megy végig mellette, holtsápadtan, Lenah egyik oldalról a támfalon hajolva át szívja nyakát, vére pedig lassan csöpög a fehér bőrt bepiszkítva, Dean pedig az asztalon ülve tesz hasonlóképpen a másik oldalról, teljesen leblokkolt. Pár másodpercen belül azonban Tansy és Tom szemei elé is tárult a látvány, a különbség csak egy volt : Mi kellőképpen informálva voltunk, nekik viszont halvány fogalmuk sem volt az egészről. ..És nem is kell hogy legyen.