Először is hatalmas köszönet a több mint 1100 látogatónak és a 8 rendszeres olvasónak. Mint első blogregényem amit komolyan is veszek hát ez nekem hatalmas teljesítmény, már csak azt kell megértenem mire fel hisz nem írok valami hű de jól és a történetbe is becsúszott pár baki, a többiről pedig már szót sem akarok említeni. Egyszóval köszönöm és remélem továbbra is figyelemmel követitek Lucie cseppet sem átlagos mindennapjait. Továbbá nem akarok senkit sem tudatlanul hagyni, el szeretném kerülni, hogy pont pár leírás miatt maradjon folt azon a részen így kiegészíteném a részt pár érdekfeszítő infóval : 

Oliver Sykes egy brit metal/hardcore banda fromtembere a Bring Me The Horizoné (BMTH). 2004 óta aktívan tevékenykednek a zeneiparban és ontják a lelkes rajongókra slágereiket. Saját ruhamárkájukat Drop Deadnek hívják, ellátva pár erősen vallásos szimbólummal és polgárpukkasztó emblémákkal. Nekem személyes kedvenceim, de ez tényleg magánvélemény, ízlések és pofonok. (:

Jobbról Kesha C'mon számabeli vinnyogást igyekeztem kiűzni a fejemből, Tansy jóvoltából, balról pedig Oliver Sykes hörgött éppen a Shadow Mosesban, részleteznem sem kell ki tombolt rá. Abban a percben szerintem mindenki kétszer meggondolta beengedi e a két idiótát (akiket mellesleg én csak legjobb barátnak titulálok) egy olyan házba ahol a két nappalit szegélyező vendégszobában mind tv található. Mindezt jómagam erősen megszokva telepedtem le Lenah Macbook Airjével (csóró lánynak nem mindennapi szórakozás) két fülessel és egy letöltött White Collar résszel a fehér bőrkanapéra, természetesen dupla párnákkal hátfájás csillapítására és karfán elegánsan lelógatott lábakkal. Míg két barátom zenével igyekszik túlszárnyalni a másikat én nyugodtan sorozatoztam. Stílusháború egy kapcsolatban őrült módon, van aki ezt szereti. ...aztán van az elvetemült sorozatbuzi. Mikor Neal Caffrey (White Collar amerikai FBI-ról szóló sorozat főszereplője) éppen görög szexistent meggyalázó módon vonaglott egy sort, az emeletről lekacskaringózó lépcsőn Daphne menetelt és nem hagyhatta szó nélkül a két rém hangos összecsapó zajt.
- Mégis mi a fene ez a ricsaj? - kérdezte álmos hangon, vállig érő hosszú barna haját igazgatva.
- Őrjöng a két őrült - szedtem ki az egyik fülesemet egy válasz erejéig, majd merültem is vissza az FBI csodás világába. Ám Daphne ezt nem rendezte le ennyivel, sebesen megindult egyik szoba felé és pillanatok múlva a BMTH is befejezte a zenélést. Több se kellett, a szemközti ajtóból Tansy önelégült vigyora bukkant fel lábaival ütemesen dobolva kedvenc lázadó énekesnője repedt fazék vinnyogására. Halvány mosollyal tettem a méregdrága laptopot az üveg asztalra, nemcsak azért mert vége lett a résznek. Tom ilyenkor szokása szerint begurul, Tansy amúgy is hamar kapja fel a vizet és a saját stílusuk védelméből legendás veszekedések születnek. Bár most ez egy picit máshogy zajlott le. Rocker barátom fülig érő vigyorral vonult át a nappalin a szemközti szobába félmeztelenül (?) és csókolta le a diadalittas ábrázattal ácsorgó barátnőmet. A bizarr csókcsata után lendületesen csapták be az ajtót, a többi pedig magából indul ki.
- Védekezzetek! - kiáltottam oda röhögve, de reakciót csak az akkor érkező Lenahból tudtam kicsikarni egy mosoly erejéig. Idilli szemezésemet a MacBookkal (romantikus lélek vagyok, na) telefonom csörgése szakította félbe. Hagytam, hogy Mitch Lucker (R.I.P.) hörögjön egy sort (Suicide Silence screamo/metal elhunyt énekese) majd fel is vettem.
- Lucie! Ma felmentelek és kivételesen nem kell bejönnöd - szólt bele köszönés nélkül és hangsúlyozta erősen a kivételesen szócskát Naomie.
- Ha ez nyugtat amúgy se mentem volna be ma - igyekeztem nyomatékosítani.
- Hát mégis miért? - háborodott fel.
- Brooklynból ideutazott a két legjobb barátom. Nem pont egy unalmas kávézóban fogjuk kiélvezni az együtt töltött időt - adtam meg rá a saját megítélésem szerint reális választ.
- Most le kéne szidjalak, sőt már a kirúgáson illene gondolkodnom. Ellenben Tansy olyan taszító személyiség, hogy a vendégek is menekülnek előle, ha pedig ti ketten ott csaptok balhét, a kávézó bevétele csökkenne lényegesen - próbálkozott okokat összeszedni arra, hogy brutális lázadásomat (melyben egy nap nem vetemedek bejönni milyen mentségekkel tudná lezsírozni és önmagában is elfogadhatóvá tenni. Igen, az utóbbi időben bennfentesként teljesen kezdem megérteni diktatórikus eszméi lényegét, így önálló gondolatmenetet vagyok képes belőlük összehozni. Okos vagy ám, Lucie. 
- Ezért Tansy bejön próbálni az esti fellépéshez Deannel, akit előkerítesz valahonnan, Jonathant pedig Tommal foglaljátok le. Így még együtt is lehetsz az egyik őrült barátoddal - hadarta el a mai napi programomat rettenthetetlen főnököm.
- Hát igazán köszönöm, ez nemes gesztus volt tőled - igyekeztem kellő szavakat összekapirgálni, hogy ki tudjam fejezni mély hálámat. És itt mutatnám be nektek legújabb barátomat, a cinizmust.
- Oh, de jó lesz nekem csütörtökön újralátni a remek humorodat - morogta a vonal másik végéről, utalva erősen burkoltan arra, hogyha nem vonszolom be magam, végem. Reakcióm megalapult egy egyszerű "Ahában", majd ki is nyomtam. A konyhapult előtt ücsörgő Lenahra tekintettem, ki éppen Ipadjén játszott valamin.
- Nem tudod hol van a bátyád? - céloztam neki kérdésemet.
- Katieben ébreszt tévhiteket vagy a Caine ikrekkel hetyeg - hozott fel két lehetséges opciót - Miért kéne?
- Jonathan meglepetés koncertjére kéne próbálnia. Rángasd elő valahonnan - feleltem mosolyogva.
- Oké - mosolygott rám vissza, és már nyúlt is telefonjáért. Míg ő apját (?) próbálta elérni én lazán üvöltöttem egyet Tansynek, hogy fejezzenek be minden érdekes tevékenységet és tolja ki szépen a gusztusos seggét. Nem telt bele egy emberöltőbe (finom célzás, hogy nem vette a formát sietősre) barátnőm kócos feje is csaknem felbukkant és kérdőn pislogott, hogy mégis miért rángattam ki.
- Én szívok ha nem mész próbálni, szóval mész próbálni - próbáltam egyszerűen tőmondatba önteni a mondandómat. Tansy először értetlenül grimaszolt egyet, majd a furcsa arckifejezést megtartva halvány bólintott egyet és megindult a konyha felé.
(...) Egy tucat Nutellás palacsinta kellő elfogyasztása, a világ legmegnyugtatóbb forró zuhanyával Slipknot kísérettel, és a nappaliban ücsörögve végignézett Jonathan dicsőséges megérkezésé után (szabályszerűen berontott) a csapat szépen lassan kezdte megkeresni napi programját. Egy cirka felköszöntés, volt alkalmam átnyújtani a Family Guy dísz csomagolt DVD-met, elmúlásával a szülinapossal és Tommal elindultunk várost nézni. Rocker barátom a CD boltnál legyökerezett, ez a folyamat pedig tartott röpke másfél óráig, míg nyugodtan tudott válogatni, Jonathan hálálkodott a hiányzó évadért a Family Guy kollekciójából amit történetesen tőlem kapott. Szóval a helyzet egyszerűen merült ki egy "mi cigizünk a bolt előtt" és "Tom extázisban vacillál a pénztárcájának megfelelő platina Metallica albumokért" fogalmakban.
Persze Tansy sem illette a mi kis lazuló napunkat szép gondolatokkal hisz ő végig Asaf Avidan jellegzetes rikácsolását igyekezte imitálni, az ötödik ordibálós hívásnál megelégeltem a dolgot és az addig vígan csokis fagyival hülyülő srácokat is kihúztam a fagyizóból. Éppen Naomiet értesíttem SMS-ben, hogy indulunk készüljenek az ünnepelt fogadására mikor egy elég kellemetlen hang csapta meg füleimet.
- De hisz még csak fél 7 lesz - nyavalygott érettségre példamutatóan Tom.
- Megbeszéltem Vickyvel, hogy találkozunk - próbáltam reális okokat keresni a sietségre.
- És oda mi a fenének kellünk mi? - csatlakozott Jonathan akinek persze halvány fogalma sem volt a dolog valódi fintoráról.
- Ööö... - gondolkoztam - Át szeretné adni az ajándékodat, téged pedig vár a barátnőd - fordultam villámokat szóró tekintettel az előbb vinnyogóan követelőző fiú felé aki ártatlanul csak két kezét tudta felemelni mentségként.
- Hányszor ismételgessem már, hogy tuti nem kell ajándék? - szólalt meg az ünnepelt.
- Tőlem bezzeg elfogadtad - vágtam be a tetetett durcit.
- Mert ilyen dekoltázzsal bűn lenne nem elfogadni - vágta rá, én pedig felröhögtem.
Sétánkat további részében a kávézóig ilyen mély kaliberű beszélgetések környékezték meg, viszont egyszer boldogan megérkezve a célpontig Tommal sejtelmes mosoly, Jonathan arcára pedig inkább értetlenség települt. Az utóbbi a rengeteg kitérő miatt, mivel Naomie folyamatosan üzenetekkel bombázott, hogy még nem tökéletes, oda ne merjünk menni. Egyszer az ajtóhoz érve, kirajzolódott számunkra a helyiség teljes sötétsége. A fürtös ekkor már teljesen ledöbbent és kételkedően fürkészte rejtélyes arckifejezésünket. Bár ez se tartott sokáig, egy laza ajtónyitás után a fények hamar felgyúltak, papírcsákók (?!) bukkantak elő mindenfelől és a jellegzetes "Meglepetés! Boldog Szülinapot" kiáltás sem maradhatott el. Legelőször Naomie lépdelt oda az ajtóban ragadt sokkban lévő Jonathanhez. Kisvártatva Adam is mellé került és egy gondosan becsomagolt dobozt nyújtott át. Az ünnepelt reakciója kivirágzott egy laza "Köszönöm! Buli van" felüvöltésben, én pedig egy felnevetéssel díjaztam tettét és elnézve az összetolt pultként használt asztalokon megindultam normális piáért, rég félrehagyva az ott felsorakoztatott narancsleveket és Colát. Visszajövetelemkor a kávézó megtelt számomra ismeretlen Reycalli velünk egykorúakkal, de a tömegből messzire kitudtam szúrni a két illegő-billegő szőke előzőnap megismert iker picsát, Lenah információ szerint a Caine testvéreket. Miközben leraktam a kívánatos mennyiségű Vodkát és egyéb italokat Tansy és a szülinapos által imádott electro zenét igyekeztem kizárni fejemből, Vicky került az eddig alkohol által elvakított látáskörömbe kik éppen előszeretettel oktattak csípőre tette kézzel a szerencsétlen le-letekintgető Jake-et. Áh, ezek is megkedvelték egymást, szép napunk van ma! Persze a védtelen filmbuzi sorstársamat sem hagyhattam egyedül a megszállott okőmániással és az eszelős ordibáló konfliktus imádóval.
- Na, drága, te meg mivel pusztítod el a földet? - léptem Vicky mellé.
- Műanyagzacskó! Mondd te tisztában vagy, hogy erdők pusztulnak ki ezért a szarért? - bökött fenyegetően a vállára.
- Hogy mi? - döbbent le teljesen a mellette álló Tansy. - Hát nem ezért a borzalmas ingért szidjuk egy ideje? - mutatott Jake teljesen begombolt kék kockás ingére.
- Nem - vágott értetlen fejet eddig a környezetvédelembe merült barátnőm. Plusz pont, hogy kitudtam magammal egyezni egy folyamatos mosollyal és rázkódó vállakkal. Valahogy nem akartam hangosan felröhögni, ahhoz meg kell várni a megfelelő alkalmat.
- Ja ok, hát bocsi - nézett enyhén megbánóan Tansy Jakere, aki csak halvány mosollyal legyintett egyet. - Amúgy ez az ing tényleg borzalmas, pedig enélkül a gyökér kisurgárzás nélkül cuki pofi is lehetnél - tette hozzá vállat vonva.
- Viszont a súlyos szennyezés téma még mindig nincs lezárva! - emelte fel mutatóujját Vicky jelezve, hogy az ő veszekedésüknek korántsem sincs vége.
- Na, gyere. Téged reggel óta nem láttalak és még be kell mutatnod a helyes szőke szülinapos barátodnak - súgta fülembe Tansy és szépen az addig említett Jonathan felé kezdett húzni.
A buli első része remekül telt. Még a Naomie által csapott botrány sem tudta lelombozni az egész összhangot mikor észrevette, hogy mindenki kezében az ő általa erősen tiltott alkohol lapul. A Caine ikrek hozták a formájukat, sipítozva rohantak a fürdőbe ugyanis az egyik Iphoneján böngészve bukkant a hírre mely rétegesen megfogalmazza azt a kutatást, hogy a zselés műkörmök bizony rákot okoznak. Tom, nemcsak a kicsit illuminált állapot miatt, majdnem leesett székéről a röhögésben. Viszont az est fénypontját mégis a Deanék által előadott szám volt.
Hosszas gitárhangolás után, melytől Katie már-már megbabonázott tekintettel ostromolta szegény démont (szexi gitárhangolás, manapság erre nedvesedik a lányok bugyija, hát igen változik a világ), Tansy is a képbe került és társaság nagy részében megfogalmazódott kérdés miszerint mégis ki a franc ez a csaj azonnal eltűnt mikor énekelni kezdett. Nos igen, barátnőmnek lehet akármennyi hibája, énekhangja mégis fenomenális, és ez a tény tagadhatatlan. Még a picsa ikrek idegtépő sustorgása sem tudta az egész varázsa megtörését véghez vinni, ehhez pedig plusz pont az énekesnek ...na meg a köcsög gitárosnak. Aki immáron három lányt hülyít. Mondom én, akit a világ leggyönyörűbb módján csaltak meg, majd az expasim szándékozik "természetfeletti börtönbe" küldeni. Balszerencse, balszerencse, férjül veszlek. 
A szám végénél hatalmas tapsvihar díjazta a tömeg számára ismeretlen által előadott számot. Az újdonsülten szoros barátságot kötött Jonathan és Tom, megtoldva Adammel is sajátos módon fejezték ki tetszésüket. Érdekes mosollyal szóltak, hogy hívjam Tansyt van füvük és a személyzetnek fenntartott öltözőkben egyszerűen pont alkalmas elfogyasztani. Nem kell a felesleges ítélkgezés, sosem vetettem meg semmiféle tudatmódosító szert, sőt... Csak aprót biccentettem és azonnal mentem is az éppen sikerben, gratulációkban úszó barátnőmért.